A település története

Gyügye nevét 1241-1284 körül már említik az oklevelek Dide néven.

1322-ben Gyude, 1265-ben Gyuge, 1326-ban Dude, 1329-ben Dyde, 1329-ben Gywde, Dywde, 1335-ben Gyuge, 1414-ben Gywge néven írták nevét.

A település névadója az 1241 előtt élt Gyügye nevű várjobbágy lehetett, akinek földje Piskárkos határába olvadt.

Első birtokosai a Gyügyei család tagjai voltak.

Az 1370-es években a falut a Gyügyeiek birtokaként említik.

1405-ben Zsigmond király Gyügyei Jakab fiától Jánostól gyügyei birtokrészét – hűtlenség és osztályos testvére megölése miatt – elvette és Őri (Pátyodi) Tamás fiának Ambrusnak és rokonságának adományozta, ennek azonban Báthory János ellentmondott. Gyügyei János a birtokot még az 1405-ös évben az egyház kegyúri jogával, és a Szamos folyón levő malommal együtt Órévi Lukács váradi püspöknek és a káptalannak adta. 1428 után Gyügye a Várdai család kezére került.

1611-ben Nyáry Pál kapja meg Várdai Kata kezével, valamint Melith Pál, Telegdy Anna hitvestársa lett birtokosa.

1729-ben Jékey László volt itt birtokos.

A 19. század első éveiben a Kállay, Szuhányi és Barkóczi családoknak volt itt birtoka.